A kézműves papír nagy szakítószilárdsággal rendelkezik, például egyetlen fény, kettős fény, csíkok, nincs szemcsék és hasonlók. Elsősorban papír, borítékok, papírzacskók stb. Csomagolására és nyomtatógép-dob bevonására használják. Csomagolóanyagként használható. Magas intenzitás. Általában sárgásbarna. A félig fehérített vagy teljesen fehérített kraftpép halványbarna, krém vagy fehér. Mennyiség: 80 ~ 120 g / m2. A repedés hossza általában 6000 m felett van. Magas a szakítószilárdság, a törés és a dinamikus erő. Többnyire webes és sima papír. Nyersanyagként a szulfát puhafaszt használják, majd megverik és hosszú hálópapírral készítik. Használható cementzacskó papírként, borítékpapírként, gumi tömítőpapírként, aszfaltpapírként, kábelvédő papírként, szigetelőpapírként stb.
Régen," nátronpapír" valójában a borjú 39 bőréből készült. Természetesen ez a fajta" nátronpapír" csak akkor használják, amikor a dob bőrének előállítására használják. A könyvéhez használt nátronpapír az, hogy miután az emberek megtanultak a papírgyártási technológiát, a tűlevelű fa rostja kémiai úton alakul ki. Ezután tegye a verõbe verés céljából, adjon hozzá gumit, festéket stb., És végül másolja be papírba a papírgépben. Mivel ennek a papírnak a színe sárgásbarna, a papír kemény, hasonlóan a marhabőrhöz, tehát az emberek nátronpapírnak hívják.
Valójában a nátronpapír és az egyszerű papír gyártási módszerei nem különböznek nagyban. Miért erősebb a nátronpapír, mint a sima papír? Ennek oka elsősorban az, hogy a nátronpapír előállításához használt faszál viszonylag hosszú, és a fa főzésekor maró-szóda és alkálifém-szulfid vegyi anyagokkal kezelik, így ezek kémiai hatása viszonylag enyhe, és a farost eredeti ereje sérült. Ez viszonylag kicsi, tehát az ebből a cellulózból készült papír, a rost és a rost szorosan összefüggenek egymással, tehát a nátronpapír nagyon erős.

